Csokipuding

Ez az a desszert, amit nagyon könnyen össze lehet dobni (akár előre is, sütés előtt a hűtőben tartva), mégis úgy tűnik, mintha sokat készülődtünk volna vele - és persze nagyon finom! Egyébként tömény csokoládé, és én úgy szeretem, ha a széle sűrű piskótaszerűvé szikkad, a belseje pedig ragacsosan folyós marad. Alapvetően sima étcsokival készül, de én néha teszek bele 1-2 kocka ízesített étcsokit - pl. narancsosat, körtéset vagy chiliset... Itt most mentásat csempésztem bele. nyammmm...

Hozzávalók:

12,5 dkg vaj

12,5 dkg étcsokoládé (legalább 70%-is kakaótartalmú, jó minőségű)

3 tojás

3/4 csésze cukor

3 ek liszt

A kockára vágott vajat és étcsokit gőz fölött összeolvasztottam. A tojáshoz hozzáadtam a cukrot és a lisztet, és kézi habverővel összekevertem. A két masszát jól összedolgoztam, 4 kis kivajazott felfújt formába öntöttem, és kb. 10 perc alatt 180°C-on megsütöttem. Langyosan a legfinomabb.

Padlizsánkrém

Nekem ez a nyár egyik elmaradhatatlan íze.

A nagy melegben, de még a hűvösebb napokon is szívesen eszem. Én nagyon egyszerűen, majonéz nélkül készítem, így jobban dominál benne a padlizsán íze. Pirítósra kenve a legjobb falatozni belőle, esetleg valamilyen ízes sajttal kiegészítve. Fogyasztás előtt érdemes kivenni időben a hűtőből, illetve egy nap pihenés csak jót tesz neki, jobban összeérnek az ízek.

Hozzávalók:

padlizsán

fokhagyma

lilahagyma (vagy vöröshagyma)

olívaolaj

só

bors

balzsamecet

A padlizsánt héjastól forró sütőben feketére sütöttem, majd hagytam kicsit hűlni, az égési sérüléseket elkerülendő. Felhasítottam a héját, egy kanállal kikapartam a puha belsejét egy tálba, villával kicsit szét is nyomkodtam. Kevertem hozzá olívaolajat, zúzott fokhagymát, reszelt lilahagymát, sót, borsot, kevés balzsamecetet. Arányokat nem szívesen írok, kóstolgatással lehet belőni a jó ízkombinációt - én például nagyon fokhagymásan szeretem.

Csirkemell cukkinimártással

Mit tegyen az ember lánya, ha a "testépítő férje" húst-rizzsel étrendjét valamivel szeretné feldobni? A válasz: mártást készít hozzá! A kiskert pedig ontja magából a különböző tökféléket, most épp cukkini érett. Így született ez az izgalmas cukkinimártás.

Hozzávalók:

csirkemell

só

bors

vaj

olívaolaj

cukkini

dijoni mustár

tejszín

tejföl

fokhagyma

petrezselyem

A csirkemellet nagyobb darabokra vágtam, sóztam, borsoztam és egy serpenyőben vaj és olaj keverékén omlósra sütöttem.

Közben a cukkinit lereszeltem. Egy tálban a tejfölt és tejszínt (egyenlő mennyiségben) összekevertem, sóztam, borsoztam, pici mustárt adtam hozzá. Olajon a fokhagymát megfuttattam, rádobtam a cukkinit, megsóztam, és megpároltam. Ráöntöttem a tejfölös keveréket, összeforraltam, majd apróra vágott petrezselyemmel megszórtam.

Mama kókuszos süteménye

A nagymamák süteménye a legfinomabb, mindig, ez tény!

A mai napig a számban érzem azokat a finom ízeket, amelyekkel gyermekkoromban találkoztam. És bizony rettenetesen bánom, hogy nem jegyzeteltem szorgosan a kedvencek receptjeit, pedig készítésük közben ott sündörögtem a konyhában.

Jamu, apai nagymamám készítette a legfinomabb dobos tortát, szilvásgombócot és bejglit, ez utóbbi receptje családi kincs (még ha az idők során kicsit át is alakult)!

Mama, anyai nagymamám isteni pogácsákat sütött, a tejbegrízes sütije is emlékezetes, na és a sörkifli!!! Én azt annyira szerettem, hogy egy tállal be tudtam falni belőle azon melegében, ahogy elkészült - egyszerűen ez volt a kedvencem mindenek felett. Mama mindig csak mosolygott rajtam, nem értette a lelkesedésemet, hiszen szerinte ez a világ legegyszerűbb (homályos emlékeim alapján kelt) tésztája. Amit sajnos nem tudom, hogyan is kell elkészíteni. A legenda szerint, bárki próbálta a családban megsütni, senkinek nem sikerült olyan finomra, mint a Mamáé. (Azt tervezem egyébként, hogy ha egyszer sok időm lesz, valahogy kikísérletezem, hogyan készült, ha sikerül meglelni a titkot, megosztom veletek! :) )

Sajnos, a nagymamáktól csak néhány recept maradt meg, ez az egyik közülük - mikor elkészítem, mindig nosztalgikus hangulat fog el!

Hozzávalók:

3 tojás

14 dkg margarin (én vajat használtam)

28 dkg porcukor

25 dkg liszt

1/2 csomag sütőpor

kb 35 dkg ribizli lekvár

10 dkg kókuszreszelék

A tojások sárgáját, a margarint és 8 dkg porcukrot habosra keverek. A lisztben elkeverem a sütőport, a tojásos keverékhez adom, és összegyúrom. Egy sütőpapírral kibélelt (20x30 cm-es) tepsi aljába simítom a tésztát, és 180 °C-os sütőben félig megsütöm (10-15 perc). Közben a tojások fehérjét kemény habbá verem (én szívem szerint adnék még hozzá 2 tojás fehérjét, mert szerintem akkor lesz olyan állagú, mint az eredeti). Óvatosan hozzákeverem a maradék porcukrot, a kókuszreszeléket. A lekvárt elosztom a tésztán, majd erre simítom a tojáshabot, és rózsaszínűre festem. Mehet vissza a sütőbe, amikor a teteje szép aranybarna kezd lenni, akkor van kész. Ha kihűlt, téglalapokat vágok belőle, de mindig csak annyit, amennyi elfogy, nehogy kiszáradjon.

Pár szó a lekvárról: a recept szerint pikáns íz kell bele. Abban biztos vagyok, hogy piros volt, és nekem a ribizli ugrik kapásból be. Itt most feketeribizli lekvárt használtam, mert épp az volt itthon, de szerintem passzolt hozzá.

Erdei gombás pecsenye

A hétvégi gombászás jutalma ez az étel.

Az ízek teljes harmóniában vannak egymással, nem tudunk betelni vele. Amint erdei gombához jutunk, ilyen biztosan készül - a rókagomba elengedhetetlen belőle, szerintem... Persze a rántott illetve a vajon, fokhagymán párolt, pirítósra halmozott is mennyei!

Hozzávalók:

1,5 kg marha fehérpecsenye

A páchoz: vörösbor, balzsamecet, só, bors, dijoni mustár, provence-i fűszerkeverék (ha lett volna itthon friss kakukkfüvem, az is ment volna bele)

olaj

vöröshagyma

kb. 30 dkg vegyes erdei gomba (vargánya, rókagomba, császárgomba)

fokhagyma

vaj

A húst egy éjszakára bepácoltam vörösbor (egregyi szőlőhegyről), balzsamecet, mustár, só, bors és provence-i fűszer keverékébe.

Reggel kivettem a hűtőből, hagytam átmelegedni. A pácból kiemelve körbepirítottam, majd egy tepsibe tettem, ráöntöttem a pácot, kevés olajat, karikáztam mellé egy hagymát, reszeltem bele 2 gerezd fokhagymát és 145°C-os sütőben, lefedve kb. 4 órán keresztül pároltam.

Vajon megfuttattam egy gerezd fokhagymát, erre dobtam a kisebb darabokra vágott gombát és megpároltam. A húst fölszeleteltem, visszatettem a tepsibe, elosztottam rajta a gombát, és még így sütöttem egy darabig.

Rizibizivel, tejfölös uborkasalátával és zöldcitromból és mentából készült limonádéval került az asztalra (télen nagyon finom hozzá a fűszeres sütőtök is).

Vargánya lesen

Múlt hétvégén gombát szedtünk. Rengeteget!

Jó esős idő után meleg napok következtek, ami nagyon kedvezett a gombák fejlődésének. Ezért fogtuk a kosarainkat, na meg a kutyát, és irány az erdő. Dombra föl, árokba le, tüzetesen végigpásztáztunk egy jó nagy területet - és több rekesz gombát leltünk, szedtünk, igaz erre öten voltunk. Volt köztük ízletes vargánya, bronzos vargánya, nyári vargánya, sárga rókagomba, erdei laskagomba és egy igazi különlegesség, a császárgomba . Ez valójában a galócák családjába tartozik, de ehető, és az egyik legfinomabb gomba, egy baja van, ritkán lehet rábukkanni.

Otthon aztán következett a feldolgozás: aprítás-párolás-fagyasztás, illetve szárítás. Nagy munka volt, de megérte - gombakészletek feltöltve télire!

Sültpaprika saláta

Szombaton a piacon sétálva szép piros paprikákat láttam, és beugrott, hogy régen ettünk sültpaprikát, pedig nagyon szeretem. Vettem is egy pár szemet, és az ebédhez saláta készült belőle. A paprikának a sütéstől finom, füstös, vagány íze lesz - sokféleképpen lehet felhasználni, pl. önmagában egy kis öntettel, esetleg feta morzsákkal...

Hozzávalók:

4 piros (édes) paprika

1 fej saláta

2 ek balzsamecet

5 ek olívavolaj

őrölt bors

só

A paprikákat sütőben feketére sütöttem, majd egy edényben lefedve hagytam pihenni. Ezután lemaszíroztam a héjukat, kiszedtem a csumáját, magjait és csíkokra tépkedtem. A megmosott salátát falatnyi darabokra tépkedtem, egy tálba tettem és hozzákevertem a paprikát. Az ecetből, olajból, sóból, borsból öntetet kevertem, a salátára öntöttem és összeforgattam.

Az ebéd egyébként egregyi olaszrizlingben párolt csirkecomb és rizs volt, szépen egészítette ki a sültpaprikás saláta.

Hévízi élmények

Hévíz nem a gasztronómia fellegvára, de miért is lenne az - hiszen Hévíz a gyógyfürdőről szól, és köré csoportosul minden. Az éttermek, gyorsétkezdék arra rendezkedtek be, hogy egyszer-kétszer vendégül látnak, azután úgyis továbbálsz. Ettől még lehetne a minőség (ételé, felszolgálásé egyaránt) jobb, de ez a magyar valóság.

Kellemes csalódás ért bennünket azonban egy olyan helyen, amitől elsőre nem vártunk túl sokat. Történt ugyanis, hogy véletlenül (amennyire ez véletlen lehet borszerető emberek esetében) elkeveredtünk az Egregyi Szőlőhegyre, ahol kisebb portáknál házi borokat, nagyobbaknál akár szarvasból készült szalámit is lehet kapni. Kóstolgattunk, vettünk ezt-azt, pl. a helyre jellemző olaszrizlinget, és elhatároztuk, hogy beülünk az egyik pincébe vacsorázni. Bizalmunk azért nem volt töretlen, mert a helyi vendéglátó egységek látványosan a német(nyelvű) turistacsoportok fogadására voltak berendezkedve, de az előítéleteink ellenére kiválasztottunk egy a nagyobb, zajosabb helyek mellett szerényen megbúvó pincét. Ez a Ludwig Borozó, ahol a teraszon foglaltunk helyet, innen pedig csodálatos kilátás nyílt a környező dombokra, a völgyben legelő lovakra :), az égen lassan kúszó hőlégballonra, és a lecsendesedett nyárestében repülőket reptetőkre. A kóstolt borok finomak voltak, a tejfölös-hagymás dödölle és a szarvaspörkölt mennyei, és a vendéglátók hozzáállása csillagos ötös. A pincér tudott ajánlani, ha nem tudtunk választani, beszélgetni, ha kérdésünk merült fel, de visszavonulni is, ha úgy adódott. És egy nagyon kedves gesztus: mindketten dödöllét kértünk, de kiderült, hogy már csak egy adag van, ezért kiengesztelésül kaptunk egy-egy kupica pálinkát ajándékba. Úgy gondolom, sokan tanulhatnának az itteni mentalitásból.

Ha már a boroknál tartunk: ellátogattunk a Vonyarcvashegyi Borvigadalomra is, ahol a helyi (badacsonyi) borászok mutatták be kínálatukat. Főleg kisebb pincészetekkel találkoztunk, és a helyre jellemző kínálattal úgy, mint olaszrizling, rajnai rizling, kéknyelű. Korrekt, könnyű, egyszerű balatoni borokat kóstoltunk, a befutó egy kis családi pincészet rajnai rizlingje lett (Papp Családi Pincészet).

A legfinomabb kávét pedig Keszthelyen ittuk (Danesi) a Part Café&Grillben - köszönet érteMaimoni-nak.

Rebarbaralikőr

Mára egy extra permetezés lett beütemezve a konyhakertben, ezért egy gyors szüreteléssel mentettem, amit lehetett! Így lett hirtelen kb. 1 kilónyi rebarbarám, aminek felhasználásához nem volt kész tervem, de egy kisebb kutakodás után - Nigella segítségét kérve - körvonalazódott a sorsa. Süteményt nem kívántunk, befőzni eperrel szeretem (aminek már lement a szezonja), így erre az italra esett a választásom. Az eredeti receptet (Nigella - Hogyan váljunk házi istennőkké) felturbóztam egy kis vaníliával, és a megadott mennyiségeket sem szó szerint követtem - meglátjuk, mi lesz belőle!

Hozzávalók:

kb. 1 kg rebarbara

kb. 30 dkg cukor

2 csomag bourbon vaníliás cukor

kb. 1 l vodka (pl. Kaiser vodka :) )

2 db 1 literes befőttesüveg

A rebarbarát megpucoltam, darabokra vágtam és az üvegekben elosztottam. Rászórtam a cukrot, és lefedve jól összeráztam, majd felöntöttem a vodkával (ehhez nem kell magas árfekvésű). Lezárva sötét, hűvös helyen, néha felrázva kell tárolni legalább 6 hétig - ha jól számolom, kb. a szülinapomra elkészül, lesz mivel koccintani! :)

Lecsó bográcsban

Tudom, nem túl fantáziadús, de nyár van, meleg van, azaz bogrács- és lecsószezon! És imádom: mindkettőt!

A hétvégén nem volt időnk elkészíteni, pedig szombat óta a számban érzem az ízét. Ma bepótoltuk a lemaradást. Kerültek bele finom házi dolgok úgy, mint füstölt szalonna az ősöktől, kellően csípős kolbász a barátoktól, paprikakrém és pirospaprika a nagymamától. Nálunk a paprika karikára, a paradicsom héjastól kockára vágva kerül bele, de ahány ház, annyi szokás... Finom boglári sauvignon blanc kísérte (jól csúszott mellé :) ), utána eperfagyival hűsítettük magunkat! :)

Hozzávalók:

zsír

füstölt szalonna (húsos)

2 fej vöröshagyma

pirospaprika

paprikakrém

őrölt köménymag

só

1 kg paprika

0,5 kg paradicsom

1 szál füstölt kolbász (csípős)

Kevés zsíron a kockára vágott szalonnát megpirítom, majd a hagymát ezen dinsztelem meg. Megszórtam pirospaprikával, tettem bele paprikakrémet, kevés őrölt köményt, felöntöttem pici vízzel és rádobtam a karikára vágott paprikát. Hagytam, hogy levet engedjen, hozzáadtam a kockára vágott paradicsomot és megfőztem. A karikára vágott kolbászt a végén tettem bele, ezzel már csak összefőztem. Tányérokba szedtük és finom kenyérrel tunkoltuk a szaftját!

4 adag

Az első

Nekem is van blogom! Engem is utolért ez az őrület (is)! :)

Miért vágtam bele? Szeretek főzni, és szeretek enni - és szeretem azt, amikor egy finom ebéd mellett összegyűlik a kis családom, vagy a barátaim, és közben jókat beszélgetünk. Ez persze önmagában még nem ok arra, hogy blogot írjak, de... Sok barátommal, kollégámmal beszélgetünk az ételekről, hogy mit készítettünk előző nap, vagy mit tervezünk vacsorára. Van olyan, aki ha meghallja a hangom a telefonban, rögtön megkordul a gyomra! :) Ez már talán komolyabb indok, és persze az is vezérelt, hogy egy-egy jól sikerült fogás után sokan elkérik a receptet, így talán egyszerűbb lesz...

Miért ez a név? Eredendően gasztroblogot szeretnék írni, viszont az életem másik nagy szenvedélye a LOVAK, a lovaglás! Így szeretném majd alkalomadtán ezt a témát is boncolgatni. Ez az a két téma, amiről bármikor, bármennyit tudok beszélni, és ezek azok, amiket bármikor szívesen művelek!!!

Akkor most útjára indítom, lehet nyálat csorgatni! ;)