Hévíz nem a gasztronómia fellegvára, de miért is lenne az - hiszen Hévíz a gyógyfürdőről szól, és köré csoportosul minden. Az éttermek, gyorsétkezdék arra rendezkedtek be, hogy egyszer-kétszer vendégül látnak, azután úgyis továbbálsz. Ettől még lehetne a minőség (ételé, felszolgálásé egyaránt) jobb, de ez a magyar valóság.
Kellemes csalódás ért bennünket azonban egy olyan helyen, amitől elsőre nem vártunk túl sokat. Történt ugyanis, hogy véletlenül (amennyire ez véletlen lehet borszerető emberek esetében) elkeveredtünk az Egregyi Szőlőhegyre, ahol kisebb portáknál házi borokat, nagyobbaknál akár szarvasból készült szalámit is lehet kapni. Kóstolgattunk, vettünk ezt-azt, pl. a helyre jellemző olaszrizlinget, és elhatároztuk, hogy beülünk az egyik pincébe vacsorázni. Bizalmunk azért nem volt töretlen, mert a helyi vendéglátó egységek látványosan a német(nyelvű) turistacsoportok fogadására voltak berendezkedve, de az előítéleteink ellenére kiválasztottunk egy a nagyobb, zajosabb helyek mellett szerényen megbúvó pincét. Ez a Ludwig Borozó, ahol a teraszon foglaltunk helyet, innen pedig csodálatos kilátás nyílt a környező dombokra, a völgyben legelő lovakra :), az égen lassan kúszó hőlégballonra, és a lecsendesedett nyárestében repülőket reptetőkre. A kóstolt borok finomak voltak, a tejfölös-hagymás dödölle és a szarvaspörkölt mennyei, és a vendéglátók hozzáállása csillagos ötös. A pincér tudott ajánlani, ha nem tudtunk választani, beszélgetni, ha kérdésünk merült fel, de visszavonulni is, ha úgy adódott. És egy nagyon kedves gesztus: mindketten dödöllét kértünk, de kiderült, hogy már csak egy adag van, ezért kiengesztelésül kaptunk egy-egy kupica pálinkát ajándékba. Úgy gondolom, sokan tanulhatnának az itteni mentalitásból.
Ha már a boroknál tartunk: ellátogattunk a Vonyarcvashegyi Borvigadalomra is, ahol a helyi (badacsonyi) borászok mutatták be kínálatukat. Főleg kisebb pincészetekkel találkoztunk, és a helyre jellemző kínálattal úgy, mint olaszrizling, rajnai rizling, kéknyelű. Korrekt, könnyű, egyszerű balatoni borokat kóstoltunk, a befutó egy kis családi pincészet rajnai rizlingje lett (Papp Családi Pincészet).
A legfinomabb kávét pedig Keszthelyen ittuk (Danesi) a Part Café&Grillben - köszönet érteMaimoni-nak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése