Babarack

Készülnek a barack kockák télire!

Olyan izgalmas - kíváncsi vagyok, hogy ízlik majd Sluga manónak, amit most olyan nagy szeretettel készítek elő neki!? Kóstolót már kapott, de az az igazság, hogy se nem szerette, se nem utálta... Persze ez még nem olyan igazi kóstoló volt ám, csak lenyalta a kanalat!

Október végén telik le a 6 hónap, amikor az anyatej mellé mást is adhatok neki, és lássuk be, akkor nem lesz nagy választék gyümölcsökből, ezért gondoltam, hogy próbálom egy kicsit megmenteni neki a nyarat. Mert a biominőségű Irmanéni-féle fagyasztott barack még mindig jobb, mint a semmi. És amikor túllépnénk az alma-répa-krumpli triumvirátuson, lesz mihez nyúlni, nem kell még egy fél évet várni a frissre. Az első adagokat csak simán pürésítettem, mert finom, szaftos, puha barackom volt, a második menetben pedig párolás után pürésítettem, mert ezek már a befőzni való keményebb gyümölcsök voltak. Készült már egy kevés szilvakocka is.

Egyébként olyan cuki, mi bármit eszünk, gyakorlatilag kinézi a szánkból a falatokat, nyúl a tányér és a villa után. Vajon mit gondolhat magában - minden anyatej ízű, csak van, ami máshogy néz ki? :)

Rozskenyér az új kenyér ünnepére

Augusztus 20-a az új kenyér ünnepe, így nálunk is készült egy jó kis rozskenyér. Ezt rendszeresen sütöm, különböző változatokban (eredetileg egyébként Fűszeres Esztertől lestem). Most sokmagos változatban készült, bár sajnos vannak hiányosságai: elfogyott a kenyérlisztem, sikérem és tejsavóporom (ezekkel klasszisokkal jobb minőségű kenyér süthető), nem volt lenmagom és hántolt napraforgó magom, pedig ezek is kívánkoztak volna rá, de így is nagyon finom lett a végeredmény. És persze szívmelengető érzés házi kenyeret enni ünnepkor (is). 

Ha már augusztus 20., Szent István ünnepe a tüzijáték és a házi kenyér mellé egy pohár itthon és külföldön egyaránt többszörösen díjazott Szent István Korona Irsai Olivér dukál!

Hozzávalók:

3 pohár teljes kiőrlésű rozsliszt

1,5 pohár fehér kenyérliszt (ennek hiányában fele-fele arányban sima és rétes liszt)

2 kiskanál sikér

2 kiskanál édes tejsavó por

1 ek koriander mag

2 kiskanál egész kömény

3 kiskanál só

2,5 dkg élesztő

1 ek méz (vagy cukor)

2 pohár langyos víz

nagy marék dió

szezámmag

tökmag

Az élesztőt egy pohár langyos vízben megfuttattam a cukorral. A tésztát a magok és a dió kivételével meggyúrtam (most a robotgép dagasztókarjával, de kézzel izgalmasabb). Eléggé ragadós tésztát kaptam,  de ez így jó. Letakarva a duplájára kelesztettem, majd újra összegyúrtam, belemorzsoltam a diót, és ezt is hozzágyúrtam. Sütőpapírral bélelt püspökkenyér-formába tettem a tésztát, és újra hagytam kelni. A tetejét bevagdostam, megszórtam a magokkal (előtte kicsit megfröcsköltem vízzel, hogy jobban ragadjanak). Egy tepsibe kevés vizet öntöttem, ebbe állítottam a formát, és 200 fokra melegített sütőben megsütöttem. Közben pótoltam alatta a vizet, ha elfogyott.

Amikor langyosra hűlt, vajjal megkenve, a kertből szedett sárga koktélparadicsommal és egy pohár finom borral leöblítve ettük - a fűszerek miatt eléggé domináns az íze, de bármivel nagyon finom!

Banános, fehércsokis muffin

Babanézőbe érkező vendégeknek készítettem ezt a sütit és még egy csokis változatot is, nagy sikerük volt. Hamar elkészül, előre is lehet vele dolgozni, és közben mégis mutatós, nagyon finom a végeredmény - szóval igazi telitalálat egy kisbabás anyukának. Egyszerűbb verzióját (tejcsokikockákkal a tésztában, krém nélkül) rendszeresen készítem egyébként reggelire.

Hozzávalók 12 darabhoz:

10 dkg vaj

15 dkg finomliszt

10 dkg teljes kiőrlésű liszt

2 kiskanál sütőpor

1 kiskanál szódabikarbóna

1 kiskanál fahéj

csipet só

2 kisebb banán

1 tojás

2,5 dl tej

15 dkg cukor

3 dl tejszín

10 dkg fehér csoki

1 zacskó habfixáló

Előző este a tejszínben felolvasztottam az apróra tördelt csokit, amikor kihűlt, a hűtőbe tettem.

A vajat folyósra melegítettem, a banánt pépesre törtem egy villával. A liszteket, a sütőport, a szódabikarbónát, a fahéjat és a sót összekevertem egy tálban. Egy másikban a tojást, a tejet, a cukrot és a vajat egy habverővel simára kevertem. A száraz és a nedves anyagokat összekevertem, majd hozzáforgattam a banánt is. Papírkapszlival bélelt muffintepsiben elosztottam, és 175 fokra melegített sütőben kb. 25 percig sütöttem.

Amikor kihűltek a muffinok, keresztben levágtam a kalapjukat. A csokis tejszínhez szórtam a habfixálót, robotgéppel habbá vertem. Ezt a krémet elosztottam a muffinokon (akinek van kedve bíbelődni, lehet habzsákból nyomni, úgy szebb), és ráhelyeztem a kalapjukat.

Házi pizza

A néhány nap jó idő meghozta áldásos gyümölcsét, egyszerre beért egy rakás paradicsom a kiskertben. Megenni magában sok lenne, eltenni kevés, így paradicsomszósz készült belőle. Több fajtát is tettünk bele, így lett nagyon finom. És a jó kis házi paradicsomszósz pizza után kiált, így azon végezte. Vendéget is vártunk, így többfélét is gyártottunk: szalámis-hagymásat, sonkás-zöldségeset, sonkás-füstölt sajtosat a fiúk kedvére és sonkás-mozzarellásat az enyémre! :)

Hozzávalók:

Tészta:

50 dkg sima liszt

50 dkg rétes liszt (ha lett volna itthon, akkor 1 kg kenyérliszt)

2,5 dkg élesztő

1 ek cukor

3-4 dkg só

pár kanál olívaolaj

6 dl víz

Paradicsomszósz:

1,3 kg paradicsom

3 gerezd fokhagyma

olívaolaj

1 tk szárított oregánó

1-2 ek balzsamecet

só

bors

néhány levél bazsalikom

Feltét:

2 csomag mozzarella

szárított sonka

néhány levél bazsalikom

A szószhoz a paradicsomokat forró vízbe dobtam, majd lehámoztam őket. A reszelt fokhagymát kevés olajon megfonnyasztottam, hozzáöntöttem a paradicsomokat, de nem nyomkodtam szét. Hozzászórtam az oregánót, felforraltam, majd lassú tűzön hagytam rotyogni kb. másfél órán keresztül. Amikor szépen besűrűsödött, szétnyomkodtam őket, ízesítettem sóval, borssal, balzsamecettel, és apróra vágott bazsalikommal.

A tésztához mindent hagytam langyosra melegedni, mielőtt nekiláttam. Az élesztőt a cukorral 3 dl vízben megfuttattam. A liszteket egy nagy tálba szórtam, a szélére hintettem a sót, a közepére mélyedést fúrtam. Ide öntöttem az olívaolajat, az élesztőt és a maradék vizet is. Fakanállal bentről kifelé összekavartam, amikor kezdett összeállni kiborítottam és jól meggyúrtam - ez legalább 10 perc, de inkább negyed óra, amíg hólyagos nem lesz a tészta. Az üres tálat vékonyan kiolajoztam, beletettem a bucit, és lefedve a konyhapulton (mert meleg volt) megkelesztettem (gyakorlatilag kimászott a tálból, ezért 1 óra után a hűtőbe tettem, hogy ne teljesítsen túl - a pizzának amúgy is jót tesz, ha minél hosszabb időn keresztül tud kelni a tészta, akár fél napon át vagy tovább is, de felhasználás előtt megint szobahőmérsékletűnek kell lennie).

Amikor már kellően éhesek voltunk, befűtöttem a sütőt a legmagasabb fokozaton (ez nálam 250 fokot jelent), és betettem két sütőlapot. Kipüföltem a tésztából a levegőt, kicsit átgyúrtam, majd négyfelé osztottam. Bucira formáztam őket, és sodrófával jó vékonyra kinyújtottam őket, és hagytam kicsit pihenni. Amikor már kellően forró volt a sütőben, kivettem a sütőlapokat, rátettem a tésztát (igazából ez kétemberes feladat), megkentem paradicsomszósszal, és jöhettek a feltétek. Az enyémre rátépkedtem a sonkát, a mozzarellát és a bazsalikomot. Két menetben, kb. 10-15 perc alatt készre sültek a pizzák. 

Ebben a módszerben az a jó, hogy olyan ropogós lesz a tésztája, mintha kemencében sült volna. Persze kemencében lenne az igazi, fáj is a szívem egy jó kis kerti alkalmatosságra... A végeredmény így is mennyei lett, azonnal nekiestünk!