Múzeumok éjszakája 2012. június 16. - Törley Gyűjtemény és Látogatóközpont

Irány a Múzeumok éjszakája!

Nagyon izgalmasnak ígérkezik a Törley múzeum megnyitója! Ott találkozunk! :)

A Törley Pezsgőpincészet a kultúra elkötelezett híveként nemcsak támogatja a Múzeumok Éjszakáját, de egyúttal egy igazán rendhagyó eseményre is készül. Nagyközönség elé tárja a magyarországi pezsgőzés múltját és jelenét, különleges tárlatának, a Törley Gyűjtemény és Látogatóközpontnak a megnyitásával.

A Törley pezsgők története majdnem másfél évszázadra nyúlik vissza. Nyitottan az újdonságokra a Törley gyár a századfordulóra az ország legkorszerűbb pezsgőgyára lett, a millenniumi kiállításon pedig már a „császári és királyi udvari szállítók” címet viselte. A rákövetkező évtizedekben a Törley híre és zamata eljutott Párizstól Amerikán át egészen Ausztráliáig, a gyár pedig 1910-re már elérte az évi kétmillió palackos termelést. A sikert végül a második világháború törte meg, amelyet egy nehézségekkel, majd újjászületéssel teli időszak követett. Mindezek ellenére a Törley a mai napig tartja piacvezető pozícióját Magyarországon.

Ezt a sokszínű, időnként nehéz, de egyúttal sikeres 130 évet meséli el nekünk a Törley Gyűjtemény és Látogatóközpont. Korabeli relikviák, feljegyzések és filmek segítségével tekinthetünk be a magyar pezsgőzési kultúra születésébe és fejlődésébe. Bemutatásra kerül a Chevaliers Törley Pezsgőrend, 1886-tól a François család relikviái, továbbá az 1955-ben létesült Hungaria Pezsgőpincészet is. A gyűjtemény célja, hogy átfogó színtere legyen mindennek, ami a pezsgőzéssel kapcsolatos, egy helyen összegyűjtve az összes érdekességet, egyedi információt.

A gyűjtemény nemcsak tartalmában, de külsejében is valódi különlegességnek számít. A kiállítótérbe lépve máris egy pezsgős dugó belsejében találjuk magunkat, amelyből egy palackba, majd egy pezsgős pohárba sétálhatunk át. Ez a páratlan, újszerű formavilág a tárlatot még egyedibbé és felejthetetlenebbé teszi.

A megnyitóra különleges programokkal készül a Törley Pezsgőpincészet, továbbá ajándék pezsgőkóstolóval várja az érdeklődőket.

16.00 Törley-kastély séta – A BME Középülettervezési Tanszékének közreműködésével építészeti és kultúrtörténeti sétát szervezünk a Törley-kastély, pálmaház és mauzóleum területén. Ezen, a kuriózumnak számító eseményen betekintést nyerhetünk a 19. század egyik legsokoldalúbb és legmeghatározóbb egyéniségének, Törley Józsefnek az életébe. A részvétel korlátozott és előzetes regisztrációhoz kötött: torleymuzeum@gmail.com.

17.30 Törley Gyűjtemény és Látogatóközpont megnyitója – A különleges kiállítóterekben korabeli eszközökön és relikviákon keresztül tekinthetünk be a magyar pezsgőzés, valamint a Törley „Pezsgőborgyár” és Pezsgőrend történetébe.

18.00 Séta a Törley Pezsgőpincészetben – A látogatók félóránként induló csoportos sétákon ismerhetik meg a pezsgőkészítési eljárásokat.

18.00 Horgas Eszter - Hárs Viktor

Horgas Eszter napjaink egyik legeredetibb és legizgalmasabb előadóművésze, fuvolavirtuóza. A megnyitóra egy különleges duóval készül Hárs Viktorral, Magyarország egyik legkeresettebb bőgősével, basszusgitárosával.

19.30 Szalóki Ági Hallgató című koncertje

Szalóki Ági egy egyéni tehetség, aki 17 éves kora óta szinte a világ minden nagyszínpadán megfordult. A Törley udvarba Fonogram-díjas Hallgató című lemezének dalait hozza el.

21.00 Harcsa Veronika Quartet

Üstökösként robbant be a hazai és külföldi jazzéletbe Harcsa Veronika. Az elmúlt években sikert sikerre halmozott, volt listavezető Japánban, platinalemezes és rádiós toplista-vezető itthon, emellett pedig számtalan elismert zenésszel, zenekarral dolgozott együtt.

22.00 Latin és West Coast party – A történelem során most először a Törley megnyitja pezsgőpincéjének ódon ágait, hogy helyszínül szolgáljon egy forró ritmusokkal teli buli számára.

A Törley Pezsgőpincészet szeretettel vár mindenkit, aki szereti a pezsgőket, de azokat is, akiket egyszerűen csak érdekel egy történelmi jelentőségű gyár története. A helyszín közvetlenül megközelíthető a Deák térről induló 47-es villamossal, illetve a Múzeumbusz különjárattal.

Forrás: www.torley.hu

Citromtorta

Számomra nagyon megtisztelő jelenségre figyeltem fel: egyre több helyen jelenek meg a receptjeimmel, vagy a képeimmel, annak ellenére, hogy nem vagyok túl aktív a blogon. Legutóbb a femina.hu-n jelent meg egy képem a Tökéletes lecsó receptje cikkben, és a diéta.bizony.hu-ra is felkerült a ribizlis süteményem linkje. Ezúton is köszönöm a bizalmat, és tényleg nagy örömmel tölt el, hogy tetszenek a receptjeim! :)
Szóval elszégyelltem magam, hogy ilyen ritkán írok, pedig olyan finomakat sütünk-főzünk... Ezért arra gondoltam, hogy méltó ünneplés lenne ebbéli örömöm felett, ha megosztanám a kedvenc tortareceptemet!
Bár nagyon édesszájú vagyok, mégis ez a kicsit savanykás süti a kedvencem az összes közül. 

Nem túl édes, könnyű sütemény, tökéletes lezárása pl. egy mediterrán hangulatú ebédnek. Sőt, akik nincsenek oda az édességekért, azok is még egy szeletért kiáltanak! :)

Hozzávalók:

Tészta:

20 dkg liszt

6 dkg cukor

10 dkg vaj

fél citrom

1 vaníliarúd

1 tojássárgája

Töltelék:

2 és fél citrom

4 tojás

1 tojássárgája

20 dkg cukor

1,5 dl tejszín

A lisztet, a cukrot, a kockára vágott hideg vajat, a vaníliarúd kikapargatott belsejét, a tojássárgáját és a fél citrom lereszelt héját egy tálba tettem. Kézzel addig gyúrtam, amíg morzsás állagú lett, majd cipóvá formáztam. Folpackba csomagolva a hűtőben pihentettem egy órán keresztül.

Egy 27 cm átmérőjű tortaformát kivajaztam, ebbe egyengettem bele a tésztát (előtte ki lehet nyújtani, bár nekem sosem sikerül), villával megszurkáltam. 170 fokra előmelegített sütőben 10 percig sütöttem.

Közben a töltelékhez lereszeltem a citromok héját, a levüket kifacsartam. A tejszínt robotgéppel habbá vertem. A tojásokat, a tojássárgáját és a cukrot robotgéppel habosra kevertem, majd hozzáadtam a citromhéjat és a citromlevet, végül beleforgattam a tejszínhabot.

Az elősütött tésztára öntöttem a krémet, és 140 fokon kb. 50 percig sütöttem. A krémnek meg kell szilárdulnia, a teteje pedig picit barnásra pirul.

Tálalás előtt hagyni kell teljesen kihűlni.

Néha, amikor van türelmem hozzá, szórok a tetejére egy kanál porcukrot, és grill alatt, vagy cukrászfáklyával rápirítom, de enélkül is finom - én általában ezt már nem bírom kivárni! :)

Kecskesajtos paradicsomleves

Ezt most kép nélkül írom, mert kérték a receptet, és bár nagyon sokszor kerül az asztalra nálunk, úgy tűnik, még nem fotóztam egyszer sem... Ellenben a fenti fotón a konyhakertünkkel büszkélkedem! :)

Az egyik kedvenc levesemről van szó egyébként, aminek az alapja egy egyszerűbb paradicsomos zöldségleves, amit a tészta tesz tartalmassá, és a kecskesajt emeli az egekbe! Nyáron friss paradicsomból, télen konzervből készítem, így a hidegben is sikerül egy kis napsütést csalogatni a tányérunkba.

Hozzávalók:

1 hagyma

2 szál szárzeller (hiányában apró kockára vágott fél zellergumó)

2 sárgarépa

2 gerezd fokhagyma

fél marék friss bazsalikom

olívaolaj

50 dkg paradicsom meghámozva és kimagozva (vagy 1 doboz hámozott paradicsom konzerv, vagy kettő :) )

só

bors

1 liter zöldségleves (vagy húsleves, ami éppen van otthon, vagy kocka)

5 dkg rugós tészta (olyan kis csavaros alakú, valahogy ezzel ízlik leginkább :) )

10 dkg kecskesajt (se túl puha, se túl kemény ne legyen)

A hagymát apró kockákra vágtam, a szárzellert és a répát karikákra. Egy lábosban az olívaolajon a zöldségeket, a zúzott fokhagymát és az apróra vágott bazsalikomot picit megpirítottam, sóztam, borsoztam, majd hozzáadtam a paradicsomot. Puhára pároltam őket, végül a levessel felöntve még 10 percig főztem együtt.

Közben a tésztát sós vízben megfőztem, majd a leveshez kevertem. A kecskesajtot a levesbe morzsoltam, megszórtam még bazsalikomlevéllel.

Ha valószínűleg nem fogy el egyszerre mind, érdemes a tésztát és a sajtot külön tálalni hozzá, hogy a tészta ne szívja be az összes levét, és a sajt ne olvadjon túlságosan bele a levesbe.

Babarack

Készülnek a barack kockák télire!

Olyan izgalmas - kíváncsi vagyok, hogy ízlik majd Sluga manónak, amit most olyan nagy szeretettel készítek elő neki!? Kóstolót már kapott, de az az igazság, hogy se nem szerette, se nem utálta... Persze ez még nem olyan igazi kóstoló volt ám, csak lenyalta a kanalat!

Október végén telik le a 6 hónap, amikor az anyatej mellé mást is adhatok neki, és lássuk be, akkor nem lesz nagy választék gyümölcsökből, ezért gondoltam, hogy próbálom egy kicsit megmenteni neki a nyarat. Mert a biominőségű Irmanéni-féle fagyasztott barack még mindig jobb, mint a semmi. És amikor túllépnénk az alma-répa-krumpli triumvirátuson, lesz mihez nyúlni, nem kell még egy fél évet várni a frissre. Az első adagokat csak simán pürésítettem, mert finom, szaftos, puha barackom volt, a második menetben pedig párolás után pürésítettem, mert ezek már a befőzni való keményebb gyümölcsök voltak. Készült már egy kevés szilvakocka is.

Egyébként olyan cuki, mi bármit eszünk, gyakorlatilag kinézi a szánkból a falatokat, nyúl a tányér és a villa után. Vajon mit gondolhat magában - minden anyatej ízű, csak van, ami máshogy néz ki? :)

Rozskenyér az új kenyér ünnepére

Augusztus 20-a az új kenyér ünnepe, így nálunk is készült egy jó kis rozskenyér. Ezt rendszeresen sütöm, különböző változatokban (eredetileg egyébként Fűszeres Esztertől lestem). Most sokmagos változatban készült, bár sajnos vannak hiányosságai: elfogyott a kenyérlisztem, sikérem és tejsavóporom (ezekkel klasszisokkal jobb minőségű kenyér süthető), nem volt lenmagom és hántolt napraforgó magom, pedig ezek is kívánkoztak volna rá, de így is nagyon finom lett a végeredmény. És persze szívmelengető érzés házi kenyeret enni ünnepkor (is). 

Ha már augusztus 20., Szent István ünnepe a tüzijáték és a házi kenyér mellé egy pohár itthon és külföldön egyaránt többszörösen díjazott Szent István Korona Irsai Olivér dukál!

Hozzávalók:

3 pohár teljes kiőrlésű rozsliszt

1,5 pohár fehér kenyérliszt (ennek hiányában fele-fele arányban sima és rétes liszt)

2 kiskanál sikér

2 kiskanál édes tejsavó por

1 ek koriander mag

2 kiskanál egész kömény

3 kiskanál só

2,5 dkg élesztő

1 ek méz (vagy cukor)

2 pohár langyos víz

nagy marék dió

szezámmag

tökmag

Az élesztőt egy pohár langyos vízben megfuttattam a cukorral. A tésztát a magok és a dió kivételével meggyúrtam (most a robotgép dagasztókarjával, de kézzel izgalmasabb). Eléggé ragadós tésztát kaptam,  de ez így jó. Letakarva a duplájára kelesztettem, majd újra összegyúrtam, belemorzsoltam a diót, és ezt is hozzágyúrtam. Sütőpapírral bélelt püspökkenyér-formába tettem a tésztát, és újra hagytam kelni. A tetejét bevagdostam, megszórtam a magokkal (előtte kicsit megfröcsköltem vízzel, hogy jobban ragadjanak). Egy tepsibe kevés vizet öntöttem, ebbe állítottam a formát, és 200 fokra melegített sütőben megsütöttem. Közben pótoltam alatta a vizet, ha elfogyott.

Amikor langyosra hűlt, vajjal megkenve, a kertből szedett sárga koktélparadicsommal és egy pohár finom borral leöblítve ettük - a fűszerek miatt eléggé domináns az íze, de bármivel nagyon finom!

Banános, fehércsokis muffin

Babanézőbe érkező vendégeknek készítettem ezt a sütit és még egy csokis változatot is, nagy sikerük volt. Hamar elkészül, előre is lehet vele dolgozni, és közben mégis mutatós, nagyon finom a végeredmény - szóval igazi telitalálat egy kisbabás anyukának. Egyszerűbb verzióját (tejcsokikockákkal a tésztában, krém nélkül) rendszeresen készítem egyébként reggelire.

Hozzávalók 12 darabhoz:

10 dkg vaj

15 dkg finomliszt

10 dkg teljes kiőrlésű liszt

2 kiskanál sütőpor

1 kiskanál szódabikarbóna

1 kiskanál fahéj

csipet só

2 kisebb banán

1 tojás

2,5 dl tej

15 dkg cukor

3 dl tejszín

10 dkg fehér csoki

1 zacskó habfixáló

Előző este a tejszínben felolvasztottam az apróra tördelt csokit, amikor kihűlt, a hűtőbe tettem.

A vajat folyósra melegítettem, a banánt pépesre törtem egy villával. A liszteket, a sütőport, a szódabikarbónát, a fahéjat és a sót összekevertem egy tálban. Egy másikban a tojást, a tejet, a cukrot és a vajat egy habverővel simára kevertem. A száraz és a nedves anyagokat összekevertem, majd hozzáforgattam a banánt is. Papírkapszlival bélelt muffintepsiben elosztottam, és 175 fokra melegített sütőben kb. 25 percig sütöttem.

Amikor kihűltek a muffinok, keresztben levágtam a kalapjukat. A csokis tejszínhez szórtam a habfixálót, robotgéppel habbá vertem. Ezt a krémet elosztottam a muffinokon (akinek van kedve bíbelődni, lehet habzsákból nyomni, úgy szebb), és ráhelyeztem a kalapjukat.

Házi pizza

A néhány nap jó idő meghozta áldásos gyümölcsét, egyszerre beért egy rakás paradicsom a kiskertben. Megenni magában sok lenne, eltenni kevés, így paradicsomszósz készült belőle. Több fajtát is tettünk bele, így lett nagyon finom. És a jó kis házi paradicsomszósz pizza után kiált, így azon végezte. Vendéget is vártunk, így többfélét is gyártottunk: szalámis-hagymásat, sonkás-zöldségeset, sonkás-füstölt sajtosat a fiúk kedvére és sonkás-mozzarellásat az enyémre! :)

Hozzávalók:

Tészta:

50 dkg sima liszt

50 dkg rétes liszt (ha lett volna itthon, akkor 1 kg kenyérliszt)

2,5 dkg élesztő

1 ek cukor

3-4 dkg só

pár kanál olívaolaj

6 dl víz

Paradicsomszósz:

1,3 kg paradicsom

3 gerezd fokhagyma

olívaolaj

1 tk szárított oregánó

1-2 ek balzsamecet

só

bors

néhány levél bazsalikom

Feltét:

2 csomag mozzarella

szárított sonka

néhány levél bazsalikom

A szószhoz a paradicsomokat forró vízbe dobtam, majd lehámoztam őket. A reszelt fokhagymát kevés olajon megfonnyasztottam, hozzáöntöttem a paradicsomokat, de nem nyomkodtam szét. Hozzászórtam az oregánót, felforraltam, majd lassú tűzön hagytam rotyogni kb. másfél órán keresztül. Amikor szépen besűrűsödött, szétnyomkodtam őket, ízesítettem sóval, borssal, balzsamecettel, és apróra vágott bazsalikommal.

A tésztához mindent hagytam langyosra melegedni, mielőtt nekiláttam. Az élesztőt a cukorral 3 dl vízben megfuttattam. A liszteket egy nagy tálba szórtam, a szélére hintettem a sót, a közepére mélyedést fúrtam. Ide öntöttem az olívaolajat, az élesztőt és a maradék vizet is. Fakanállal bentről kifelé összekavartam, amikor kezdett összeállni kiborítottam és jól meggyúrtam - ez legalább 10 perc, de inkább negyed óra, amíg hólyagos nem lesz a tészta. Az üres tálat vékonyan kiolajoztam, beletettem a bucit, és lefedve a konyhapulton (mert meleg volt) megkelesztettem (gyakorlatilag kimászott a tálból, ezért 1 óra után a hűtőbe tettem, hogy ne teljesítsen túl - a pizzának amúgy is jót tesz, ha minél hosszabb időn keresztül tud kelni a tészta, akár fél napon át vagy tovább is, de felhasználás előtt megint szobahőmérsékletűnek kell lennie).

Amikor már kellően éhesek voltunk, befűtöttem a sütőt a legmagasabb fokozaton (ez nálam 250 fokot jelent), és betettem két sütőlapot. Kipüföltem a tésztából a levegőt, kicsit átgyúrtam, majd négyfelé osztottam. Bucira formáztam őket, és sodrófával jó vékonyra kinyújtottam őket, és hagytam kicsit pihenni. Amikor már kellően forró volt a sütőben, kivettem a sütőlapokat, rátettem a tésztát (igazából ez kétemberes feladat), megkentem paradicsomszósszal, és jöhettek a feltétek. Az enyémre rátépkedtem a sonkát, a mozzarellát és a bazsalikomot. Két menetben, kb. 10-15 perc alatt készre sültek a pizzák. 

Ebben a módszerben az a jó, hogy olyan ropogós lesz a tésztája, mintha kemencében sült volna. Persze kemencében lenne az igazi, fáj is a szívem egy jó kis kerti alkalmatosságra... A végeredmény így is mennyei lett, azonnal nekiestünk!